Németh László soha nem értett egyet a gyerekirodalom létjogosultságával, lévén, nem kell a gyermek szellemi képességeit alábecsülni, hisz azok nyitottabbak, befogadóbbak bárminél. A lényeg: a közvetítés módján áll vagy bukik minden. Gondoljunk csak Weöres Sándor gyermekverseinek kikiáltott mûveire, melyeket már óvodában tanítottak/tanítanak a kicsiknek. Valahogy így vagyunk a zenével is. AZ más kérdés, hogy a korszínvonal süllyed, s már nem gyermekeink szellemi képességeit becsüljük alá, hanem magunk szellemi igényei ereszkednek egyre lejjebb, s ezek szolgálnak mintául utódainknak minden idõben.
Mindamellett az emberi értékek színvonalas és sokrétû ápolása sem halt ki még. A csepeli gyerekek és szülõk (de az ország legkülönbözõbb pontjain élõk is) jól ismerik Mikola Péter - koncertjeivel és hangkazettáival már évek óta szolgálja és gazdagítja érzelemvilágukat.
Csepelen él és dolgozik. Dalaiban a szeretetrõl, a békérõl, a játékról, az álmokról, egyszóval: az embereket és családokat alapvetõen megtartó és összetartó értékekrõl énekel. Mikor a jelenlegi korról kérdeztem õt otthonában, hogy az elmúlt évek során mennyiben változtak meg a gyerekek, a következõt mesélte: épp koncertre készülõdött a színpadon, amikor egy hangadó rosszcsont egy ma is nagysikerû rapénekes nevét kiabálta, ám az elõadás végén kiválva a tömegbõl, Mikola fülébe súgta, mennyire tetszettek neki a dalokMikola Péter nem tartozik a törtetõk közé, hagyja hoyg történjenek vele a dolgok, célja mindössze annyi: "holnap is jó legyek". Irigylésre méltó magatartás az övé. Pályája során is mondhatni inkább jó barátai, tehetségére felfigyelõ jóakarói ösztönözték továbblépésre. A gyerekekkel való foglalkozást a Kolozsvári Iskolában kezdte gyerekklubb vezetõként, majd kerületi klubvezetõ lett. Mondhatni a csepeli gyerekek krémje járt foglalkozásaira, s õ csupán "teret adott" személyiségük kibontakozásának. Az egyikbõl híres matematikus lett, a másikból filozófia tanár Amerikában (stb.). Nemrégen volt találkozójuk, ahol 3 órán át csak énekeltek. Mikola azután Tatára ment rajvezetõnek, késõbb táborvezetõnek, ahol is barátaival megalapította az ún. "Jampic ország"-ot (a 1970-es, 1980-as évek fordulóján). Külön nyelvre, jelképekre épült ez a tábor, számos ötlettel, mint pl. a "Mindenki születésnapja". Következett a tanári pálya: Mikola elvégezte a fõiskolát testnevelés-biológia szakon. Szeretett tanítani, diákjai budapesti versenyeket nyertek. A katonai szolgálatból hogy kijárhasson, alapított egy zenekart, ez lett késõbb a már mûködési engedélyt is kapott Lekvár együttes. Végül úgy döntött, mivel a gyerekek szórakoztatás ateljes embert igényel, s ekkorra már megszaporodtak a felkérések is, valamint a méltatlan helyzetek az iskolákban, 13 évi tanítás után pályát módosított. Azóta profi mûvészként járja az országot. S bár édesapja csellómûvészként akarta tudni õt, s már édesanyja hasában elõszeretettel hallgatta a rádió komolyzenei közvetítéseit, mégsem zenésznek vallja magát, hanem ahogy egy barátja elnevezte õt - "zenés játszótárs"-nak. A negyedik, "Lehet szeretni téged" címû kazettája után már sokan jelezték, hogy írnának neki zenét. Sorsa összehozta egy kitûnõ mûvésszel, ifj. Rátonyi Róberttel, õ hangszereli a dalait maga színvonalon.A zene és a szöveg harmóniában él ezekben a dalokban, humorral és játékossággal fûszerezve, békét és nyugalmat árasztva a gyerekek felé. Az új dalanyag megszületésében több szerzõtárs is segédkezett, akikrõl köszönettel és hálával beszélt Mikola - Filip Tamás költõ, Bakos István, Adreszki Tibor, Kiss Zoltán a Karthagóból, Mlecsenkov András.
Bár sejtettem már, de beszélgetéseünk végén megkérdeztem Mikola Pétertõl, honnan a nyugalma, harmóniája. A válasz: "kapunk valamit az égiektõl, s dolgunk hogy szolgáljuk azt". Õ a játékot kapta. S szolgálatának erõforrása pedig maguk a gyerekek, akik átérzik, élvezik és megköszönik a dalait. Szeretettel veszik õt körül, s ha egy ideig nem találkoznak vele, azt kérdik tõle: "hol voltál ilyen sokáig?".
