Interjú

A közösségi ház játszószobájának vendége volt a közelmúltban Mikoloa Péter. Neve ismerõsen cseng a szülõk és a gyerekek fülében: õ az a mûvész, aki énekes-zenés mûsorában egy különös órában elvarázsolja nemcsak a gyerekeket, de a véletlenül odatévedõ felnõtteket is. A mackós termetû, örökké nevetõ szemû "játszótárs" mintha valóban varázsló lenne: intésére ezer apró ördög bújik elõ az addig illedelmesen üldögélõ gyerekekbõl, s egy varázsütésre ébredezõ, morcos Ádámmá, tetszeni vágyó Klárivá, vagy verekedõs Karcsivá válnak.

Az előadás végén a gyerekek odasereglenek hozzá, átölelik a lábát és a különben kemény fából faragott férfiú kissé fátyolos szemmel hallgatja a legőszintébb szavakat: holnap is jössz?, leszel a barátom?, ha elmész nagyon fogsz hiányozni – és talán a legtöbbször ezt: szeretlek. Az istenek is szeretik. Mert akit ők a szívükbe zárnak, örökre megtartják gyereknek. Mikola Péter ért és beszél, no meg persze énekel a gyerekek nyelvén, és gitárja segítségével meg is tudja „őrjíteni” őket.

MIKOLA PÉTER dalait hallgatva úgy érzem magam, mintha a lelkemben örökké tavasz, csobogó patak és sok kis tündér lakna...

Forrás: http://www.csutkamano.hu/magnoliaPublic/csutkamano/sztarok/mikola.html

Hosszú évek óta a gyermekeknek énekel, de mi, felnőttek is szárnyra kapunk a dalaitól. Átrepítenek bennünket a réteken, a gondokon, a bánaton, a mindennapokon...

Forrás: http://www.csutkamano.hu/magnoliaPublic/csutkamano/unnepivendeg/mikolap-...

- Hogy keveredtél ebbe a szakmába?