Interjú

A közösségi ház játszószobájának vendége volt a közelmúltban Mikola Péter. Neve ismerősen cseng a szülők és a gyerekek fülében: ő az a művész, aki énekes-zenés műsorában, egy különös órában elvarázsolja nemcsak a gyerekeket, de a véletlenül odatévedő felnőtteket is. A mackós termetű, örökké nevető szemű "játszótárs" mintha valóban varázsló lenne: intésére ezer apró ördög bújik elő az addig illedelmesen üldögélő gyerekekből, s egy varázsütésre ébredező, morcos Ádámmá, tetszeni vágyó Klárivá, vagy verekedős Karcsivá válnak.

Az előadás végén a gyerekek odasereglenek hozzá, átölelik a lábát, és a különben kemény fából faragott férfiú kissé fátyolos szemmel hallgatja a legőszintébb szavakat: holnap is jössz?, leszel a barátom?, ha elmész, nagyon fogsz hiányozni – és talán a legtöbbször ezt: szeretlek. Az istenek is szeretik. Mert akit ők a szívükbe zárnak, örökre megtartják gyereknek. Mikola Péter ért és beszél, no meg persze énekel a gyerekek nyelvén, és gitárja segítségével meg is tudja „őrjíteni” őket.

MIKOLA PÉTER dalait hallgatva úgy érzem magam, mintha a lelkemben örökké tavasz, csobogó patak és sok kis tündér lakna...

Forrás: http://www.csutkamano.hu/magnoliaPublic/csutkamano/sztarok/mikola.html

Hosszú évek óta a gyermekeknek énekel, de mi, felnőttek is szárnyra kapunk a dalaitól. Átrepítenek bennünket a réteken, a gondokon, a bánaton, a mindennapokon...

Forrás: http://www.csutkamano.hu/magnoliaPublic/csutkamano/unnepivendeg/mikolap-...

– Hogy keveredtél ebbe a szakmába?