Újságcikk

Beszélgetés Mikola Péterrel

Nyomdászként kezdte, pedagógus lett, aztán a színpadon találta magát, gitárral a kezében. Dalokat szerzett és énekelt gyerekeknek. Most pedig egy mesekönyvet írt, méghozzá lánya, Zorka nevében. Ő a mesélő, Zorka, aki kilenc éves lesz júniusban. „Igazi tündér-boszorkány, csacsogó-csevegő, igazi
nőci. Sok olyan helyzet, történet van ebben a könyvben, ami részben vagy egészben az ő személyes élményéből, beszólásából kerekedett történetté.”

Németh László soha nem értett egyet a gyerekirodalom létjogosultságával, lévén, nem kell a gyermek szellemi képességeit alábecsülni, hisz azok nyitottabbak, befogadóbbak bárminél. A lényeg: a közvetítés módján áll vagy bukik minden. Gondoljunk csak Weöres Sándor gyermekverseinek kikiáltott mûveire, melyeket már óvodában tanítottak/tanítanak a kicsiknek. Valahogy így vagyunk a zenével is.

Nem könnyû a kicsik figyelmét lekötni. A zene ugyan mozgásba, táncra, sõt éneklésre és késztetheti a gyerekeket, de hosszabb távon nem árt, ha van még valami plusz a muzsika mellett. Ezt "használja ki" Mikola Péter, kinek gyerekkazettái és fellépései élményszámba mennek a csöppségek és szüleik körében. Talán a fülbe mászó melódiák, a hétköznapi életbõl kiragadott, s ezáltal mindenkinek ismerõs témák segítenek, hogy az apróságok azonnal fogékonyak legyenek a produkcióra.

ÉNEKELNI JÓ. Jó, mert lehet sokan is, lehet egyedül is. Lehet bánatosan is, vidáman is. Lehet üldögélve, dudorászva is, és lehet ugrabugrálva, táncikálva is. Mikola Péter kazettáját a kocsiban hazafelé menet lejátszottam a kislányomnak. Amikor megérkeztünk, halkan, hogy meg ne zavarja a zenét, csak ennyit mondott: - Anya, ne szálljunk ki, legalább csak ezt az egy dalt hallgassuk még végig! Végighallgattuk hát, hogy: ...szeleburdi fruska, csacsogó, csavegõ icipici nõ... Utána még azt is, hogy: ...Nem kerül sokba, egy mosoly az ára, öltöztesd arcod mosolyruhába...

Mikola Péter mûsorát láttuk, amely több volt mint zenés-énekes elõadás. Más, mint kedves gegek, poénok, gesztusok, szójátékok sínészi megjelenítése. A ,, mikolaság" több is és kedvesebb is ennél: egyszeri és mindig más élmény, mondhatni játékvarázs. Az elõadó a gyemekekkel való kapcsolatteremtés magas mûvészetét ûzi: pillanatok alatt játékos masszává gyúrja publikumát, így válik az aprósereg mûsorának önkéntes fõszereplõjévé. És ez is a célja. Nem lép fel magas pódiumra, nem kápráztat fényeffektusokkal, nem él üres illúziókeltéssel.

Hatodik nagylemezénél tart Mikola Péter. Igaz, albumai nincsenek a toplistákon, sõt, videóklipek sem nagyon készülnek dalaihoz, fellépései azonban minden egyes alkalommal vonzák az érdeklõdõket. Koncertjeinek híre különös utakon jut el a rajongókhoz. Van úgy, hogy véletlenül botolhatunk bele egy-egy családok által gyakran látogatott helyen, máskor pedig egy óvodai fellépés során hallják meg a kicsik és a pedagógusok, hol látható hét végén az a különös szerzet, aki az elõbb rajzolt egy szép világot vagy megmutatta milyen egy tapsiskola, netán dalba öntötte a mi családunkat.

A magyar könnyűzene elképesztő mértékben képes ontani ránk az igénytelen produkciókat – még szerencse, hogy van választási lehetőségünk, s legfeljebb kikapcsoljuk a rádiót, majd elmegyünk egy jó koncertre. A gyerekeknek rosszabb a helyzetük, mivel nem ők döntik el, mit hallgatnak. Pedig a nekik készült lemezek többsége pontosan olyan ócska, mint amilyenekkel a felnőtteket bombázzák. A ritka kivételek közé tartoznak Mikola Péter albumai.

Varázst emleget új lemeze címében a gyerekek nyelvén nagyszerűen értő Mikola Péter is. A képzelet varázslatát. Ugyan „Tündérvirágomnak, Hajnalcsillagomnak, Zorkának” ajánlja kedves dalait, de négytől tízévesig mindenki másnak is kedvére szól majd a korong. Felnőtteknek teszem hozzá, hogy ifj. Rátonyi Róbert és Pejtsik Péter hangszerelte a számokat.