Dr. Trencsényi László PhD a neveléstudomány kandidátusa, egyetemi oktató, docens

„A testvérek kalandjai abban is különböznek, hogy nem is igazán történetnek nevezném őket (bár a második kötet – Bátorságpróba – egybefüggő utolsó részei mégiscsak indiánkalandok valóság és képzelet határvidékén), hanem „közérzetfényképnek”. Egyszerűbben fogalmazva: novelláknak.
*
/…/ A novellák az eszmélő gyerek világának kérdéseire keresik a választ. A szerző eltökélten hisz abban, hogy Zorka és Berci „mintacsaládja” és „mintabeszélgetései” valóban mintául szolgálnak a mesehallgató gyerekek számára, vagy éppen kezdő olvasóknak.
*
/…/ Ha a Janikovszky-írások a tartalmi „innováció” mellett műfajilag is új színt hoztak a gyerekirodalomba – ti. a mese helyébe lépő monológot, akkor Mikola is új műfajjal kísérletezik. Hiszen a karakterek, a problémák, a kérdések alapvető megjelenési formája a párbeszéd. A dialógus. Van olyan fejezet, ahol minden sor gondolatjellel kezdődik: a tartalom a szereplők kérdései-válaszai alapján bontakozik ki. Érdemes tapasztalatokat szerezni arról, miképp „mesélődnek” ezek a párbeszédek – akár az óvodai csendes pihenő meghitt nyugalmában, akár este a családban. Biztosan új „mesemondói” képességeket hív elő a gyerekekhez forduló felnőttekben. Alighanem őket is párbeszédre szoktatja.”
*
Mikola Péter és a próbát tevő világszelidítők (részlet)